Beszámoló egy nemzetközi versenyről!

Időpont: 2005. május 28. (egész állónap)

Jelen levő nemzetek: Mészáros Gy /Írország
Tüske Gyula/Skócia
Alex Surik/Oroszország
A jelenlévő többiek pedig a mi nemzetünk fiai

Időjárás: döglesztő meleg, 33' árnyékban.
De a hangulat Qrvajó.
A sör és az üccsi jéghideg,

Pénteken délután szerény kiscsapatunk a rekkenő hőség ellenére is nekivágott a vácrátóti ösvénynek. Különböző kalandokat átélve (kocsmák és kuplerájok) fáradtan, és éhesen, este 11-re meg is érkeztünk Bige Csabi tanyájára. Az éhségünket gyorsan orvosolták a vendéglátóink, ugyanis nagyon finom paprikás krumplival vártak bennünket. Miután teleraktuk a pocakot, elkezdtük a módszeres szöszmötölést,hajnal háromig fekhelyet készítettünk, és husit sütöttünk,(pontosabban csak Muzulmán barátunk, ő is csak azért mert mindig éhes) .Három után megjöttek az álommanók, és próbáltunk neki látni az alvásnak,igen ám de jó társaságban az nem is olyan könnyű. Mindig történik valami rendkívüli esemény. Most például abban a szerencsében volt részünk, hogy "testközelből élvezhettük" Alex,és Muzulmán barátunkat ,ahogy alvásközben megtöltik tartalommal Atesz bölcs mondását"Az egészséges élet titka, minden szelep legyen nyitva"
Reggel Mano83 jóvoltából már hétkor talpon voltunk. "Villám" gyorsan elkezdtük a reggeli szüttyögést, és már kilenc körül indulásra kész állapotba voltunk. Ezért aztán tízkor el is indultunk a verseny helyszínére, ami kemény 2 km . Tizenegy órakor már ott is voltunk,és állást foglaltunk a dombtetőn,majd felállítottuk a mobil tribünt (napernyő kemping szék, a hostess lányok kezébe adtuk a pálmalevél legyezőt, majd beindítottuk a klímát. Azután gyors nevezés Alex/Szikra, Tücsök/Foltos, Tami/Bütyi, Manó/Báró, majd cantin látogatás, és indulhat a buli. Nagyon jó, hangulatos verseny volt, legalábbis nekem ez jött le!
Nyertünk két második, egy harmadik, egy negyedik, és egy ötödik helyezést. Na meg egy különdíjat a ló szépség versenyen. Miután ezt bezsebeltük még beugrottunk a cantinba elköszönni,majd este kilenckor elindultunk haza. Hazafelé két vízimádó vizimanó felvetette az éjszakai fürdés lehetőségét, ezért aztán dobtunk egy kis kitérőt, és Domony-völgynek vettük az irányt. Átcsapattunk egy nagyon tuti akácerdőn, nem tudom milyen hosszú, de ötven percig ügettünk benne mire átértünk, nagyon állat az a rész. Mindenkit lenyűgözött még eddig, aki éjjel átlovagolta. Háromnegyed tizenegykor már a tavaknál voltunk. Pancsizás majd éjjeli uzsi, aztán tűz haza, olyan kettő körül már otthon is voltunk. Lefekvés után nem igen kellett dajkálni senkit, a nap meg a lovas progi igen gyorsan megrendelte az álom manókat!

Üdv Amigo
ui.: Ami kimaradt arra nem emléxem!